PÁSZTOR ATA BOTOND #könyvajánló

Pásztor Ata Botond, az érdi Vörösmarty Mihály Gimnázium diákjának könyvajánlója:

Leigh Bardagu : Hat Varjú

2015 szeptemberében Leigh Bardugo megjelentette a Hat varjú (Six of Crows) duológia első részét. A könyv az elmúlt két év alatt tört hatalmas népszerűségre, részben a TikTok miatt, ahol rengetegen ajánlják.

Egy fantasy történetről van szó, ahol a morális határok vannak terítéken. Hat számkivetett a főszereplő, akiknek egy „lehetetlen” rablást kell végrehajtaniuk. Be kell törniük a világ legjobban őrzött börtönébe, ahol a céljuk egy fogoly kiszabadítása.

Kaz Brekker, egy tolvajbanda vezére gyűjti maga köré a társait, akik a sötét múltjuk miatt a társadalom szélére sodródtak. A rablást követhetjük végig az elejétől a végéig, a fordulópontokkal együtt.

Mindemellett megismerkedhetünk a karakterek háttértörténetével is, így az indítékaikkal és a cselekményeik miértjeivel is.

Előre le kell szögezni, hogy a főszereplők (Kaz, Inej, Nina, Matthias, Jesper és Wylan) nem jó emberek. Ezzel ők is tisztában vannak.

A világ mágiarendszere – hisz, hogy is lenne fantasy mágia nélkül? – részben a sejteken és részecskéken alapul, amit én igazán érdekesnek tartok. A különleges képességekkel rendelkezőket Grisháknak hívják, akiket az erejük alapján – azaz, hogy mit tudnak manipulálni – osztanak különböző rendekbe.

Nem szeretnék elsiklani afelett sem, hogy a könyvben nagy mértékben jelenik meg a diverzitás. A különböző országokból származó karaktereknek megvan a saját kultúrájuk. Ha a mi világunkból szeretnék pár példát hozni: A Fjerdaiak a Skandinávoknak feleltethetők meg, míg a Shu-ok a Kelet-Ázsiaiaknak. Inej, aki egy szuli származású lány mind leírás, mind viselkedés és szokások alapján Indiai gyökerekkel rendelkezne nálunk.

A könyv néhány helyen kegyetlen. Meg kell hagyni, a főszereplők nem véletlen bűnözők. Gyilkosok. Egyesek viszont a tisztességtelen út során erkölcsi problémákba ütköznek. Matthias – aki egy dezertőr katona – feladata nem más, minthogy elárulja a hazáját – megint –, hogy így megszerezze a szabadságlevelet, amit Kaz ígér a segítségéért cserébe.

Engem teljesen magával ragadott a világ, az események sodrása, a karakterfejlődések.

A könyv végére a hat, szinte idegen, bizalmatlankodó antihős majdhogynem egy családdá válik (found-family trope). Elkezdenek hinni a többiekben, támaszkodni rájuk, mivel nincs más módja a túlélésüknek.

Ahogy a bandájuk, a Söpredék jelmondata szól: Nincs gyász, nincs temetés.