Pásztor Ata Botond, az érdi Vörösmarty Mihály Gimnázium diákjának könyvajánlója:
2015 szeptemberében Leigh Bardugo
megjelentette a Hat varjú (Six of Crows) duológia első részét. A könyv az
elmúlt két év alatt tört hatalmas népszerűségre, részben a TikTok miatt, ahol
rengetegen ajánlják.
Egy fantasy történetről van szó, ahol a
morális határok vannak terítéken. Hat számkivetett a főszereplő, akiknek egy
„lehetetlen” rablást kell végrehajtaniuk. Be kell törniük a világ legjobban
őrzött börtönébe, ahol a céljuk egy fogoly kiszabadítása.
Kaz Brekker, egy tolvajbanda vezére gyűjti maga köré a
társait, akik a sötét múltjuk miatt a társadalom szélére sodródtak. A rablást
követhetjük végig az elejétől a végéig, a fordulópontokkal együtt.
Mindemellett megismerkedhetünk a karakterek
háttértörténetével is, így az indítékaikkal és a cselekményeik miértjeivel is.
Előre le kell szögezni, hogy a főszereplők (Kaz, Inej,
Nina, Matthias, Jesper és Wylan) nem jó emberek. Ezzel ők is tisztában vannak.
A világ mágiarendszere – hisz, hogy is lenne fantasy
mágia nélkül? – részben a sejteken és részecskéken alapul, amit én igazán
érdekesnek tartok. A különleges képességekkel rendelkezőket Grisháknak hívják,
akiket az erejük alapján – azaz, hogy mit tudnak manipulálni – osztanak
különböző rendekbe.
Nem szeretnék elsiklani afelett sem, hogy a könyvben
nagy mértékben jelenik meg a diverzitás. A különböző országokból származó
karaktereknek megvan a saját kultúrájuk. Ha a mi világunkból szeretnék pár
példát hozni: A Fjerdaiak a Skandinávoknak feleltethetők meg, míg a Shu-ok a
Kelet-Ázsiaiaknak. Inej, aki egy szuli származású lány mind leírás, mind viselkedés
és szokások alapján Indiai gyökerekkel rendelkezne nálunk.
A könyv néhány helyen kegyetlen. Meg kell hagyni, a
főszereplők nem véletlen bűnözők. Gyilkosok. Egyesek viszont a tisztességtelen
út során erkölcsi problémákba ütköznek. Matthias – aki egy dezertőr katona –
feladata nem más, minthogy elárulja a hazáját – megint –, hogy így megszerezze
a szabadságlevelet, amit Kaz ígér a segítségéért cserébe.
Engem teljesen magával ragadott a világ, az események
sodrása, a karakterfejlődések.
A könyv végére a hat, szinte idegen, bizalmatlankodó antihős
majdhogynem egy családdá válik (found-family trope). Elkezdenek hinni a
többiekben, támaszkodni rájuk, mivel nincs más módja a túlélésüknek.
Ahogy a bandájuk, a Söpredék jelmondata szól: Nincs
gyász, nincs temetés.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése