Ugrás a fő tartalomra

Kiss Noémi: Balaton

Monori Míra, a Budai II. Rákócz Ferenc Gimnázium diákjának könyvajánlója.





Kiss Noémi: Balaton

Hogy miért választottam ezt a könyvet? Talán azért, mert én is, mint sokan mások a Balaton szerelmesei vagyunk, mert a Balaton tényleg a mi „tengerünk” és mert nem tudnám elképzelni a nyaraimat nélküle.

Alig várom, hogy jöjjön a jó idő és elidőzhessek a partján. Nézem a hattyúapát- és anyát, akik minden évben megjelennek a fiókáikkal.  A vadkacsákat, a sirályokat, az ugrándozó halakat és magát a vizet. Annyira megnyugtat. Sokáig elmereng a tekintetem a víz kékes-zöldes, néhol szürke színén és tudom, hogy ez az enyém. Próbálom magamba szívni az illatát, a látványát, hogy amikor elhagyom, emlékezzek rá. Mert minden évben vár rám és én, mint egy hűtlen kiskutya mindig visszatérek hozzá. Ugyanott van, ugyanúgy néz ki, de mégis mindig ámulatba ejt. Hol hívogatóan hűs vize, hol háborgó hullámai vagy a kisimult víztükre várják, hogy megérintsék a lelkem.

Igazából bármelyik Balatonról szóló könyvet választhattam volna, de az én választásom mégis erre a kötetre esett, mert egyedi, rendhagyó. Kiss Noémi 2020-ban írta meg rövid novellákból álló művét, melyben saját gyermekkorát, a szocializmust és az 50-es éveket mutatja be. Ez nem egy tipikus tájleíró könyv, inkább az akkori társadalmat bemutató, komolyabb hangvételű novellás kötet. Olyan információkat kapunk az akkori korszakról, amelyeket a szüleink, nagyszüleink éltek meg. Olyan történetek, emberi sorsok elevenednek meg a könyv lapjain, amelyek bármelyikünkkel megtörténhetett volna, vagy akár részesei lehetettünk volna az eseményeknek. Minden egyes elbeszélés megfog, megragad, talán azért, mert nem ismerem a Balatonnak ezt az arcát. Hiszen, akkor én még nem éltem, az NDK-t csak a történelemkönyvből ismertem, és a SZOT-üdülő fogalmával is csak a szüleim által elmondottakból szereztem információt.

Annyira más volt az akkori Balaton, voltak szerethető és kevésbé szerethető dolgok, amelyek ennek a kötetnek a lapjain elevenednek meg.  Mivel ez a könyv nem egy történetet ölel fel, ezért nem szeretném elmesélni, hogy az egyes novellák, miről szólnak, hiszen, akkor nem lenne értelme elolvasni. Ami engem különösen megfogott, az írónő nagypapájához és a Balatonhoz fűződő kapcsolata. A Balaton az állandóságot, a felhőtlen boldogságot, a kikapcsolódást, a szabadság utáni vágyakozást és a hétköznapokból való menekülést jelentette számára. De az írónő a Balaton másik arcát is megmutatja nekünk. Az öngyilkosságot, a vízbe fulladást, az alkoholizmust, a túlsúlyos embereket, amelyek a mai Balatonhoz ugyanúgy hozzátartoznak, mint a régihez.  

Ami meglepő volt számomra, hogy külföldiekkel abban az érában nem nagyon lehetett találkozni, csak a Balatonon és főleg az NDK-ból és az NSZK-ból érkezőkkel. A történelem furcsa fintora, hogy a szétszakított családok csak ezen a helyen tudtak találkozni egymással. A Balaton nem csak a kikapcsolódást, hanem a békét, az egymásra találást is jelentette.  A magyar emberek sem jutottak el nagyon külföldre, csak az élsportolók és a gazdagabb réteg. Ma már mindenféle nemzettel tudunk itthon és külföldön is találkozni. Sokkal több helyre eljuthatunk korlátok nélkül.

Ez a könyv számomra egy olyan Balatont elevenít fel, amelyiket még nem ismertem, de nem hiszem, hogy sokkal idegenebb lenne számomra, mint a mostani. Abban az időben is megvolt a Balatonnak az a varázsa, ami az embereket odavonzotta és ez ma sincs másképp. Valóban az idő múlik, az emberek változnak, csak a Balaton állandó.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

HORVÁTH LILIÁNA #könyvfotók

HORVÁTH LILIÁNA, a budapesti Jelky András Iparművészeti Szakgimnázium diákjának könyvfotói

HORECZKI ZSÓFIA #könyvfotók

HORECZKI ZSÓFIA, a budapesti Sztehlo Gábor Evangélikus Gimnázium diákjának könyvfotói

CSORBA MÁRTON #könyvajánló

Csorba Márton, a debreceni Szent László Görögkatolikus Gimnázium és Technikum diákjának könyvajánlója   Homonnay Gergely: Puszi, Erzsi! – A világ macskaszemmel   A 2022-es év szomorú hírrel indult: fiatalon, 47 évesen Olaszországban elhunyt a népszerű magyar író, Homonnay Gergely. Nem akkor találkoztam először a nevével. Lelkes macskarajongóként már évekkel korábban megismerkedtem az interneten Gergely világhírű macskájának, Erzsébet Fenevadovának – röviden Erzsi – nem éppen hétköznapi életbölcsességeivel.   Hogy miért Erzsébet? Természetesen az angol királynő után. Gergely és egykori párja nem adtak azonnal nevet legifjabb, puha bundás családtagjuknak, amikor hozzájuk került – megfigyelés alatt tartották, hogy a hozzá leginkább illő, őt leginkább kifejező név boldog viselője lehessen majdan.   Túlnyomórészt – nem mindig – nemesi, elegáns viselkedésének és méltóságának megfelelően végül egyértelművé vált Gergely számára, hogy négylábú főnökét nyilvánvalóan Erzsébetnek hívjá