Rejtő Jenő: A megkerült cirkáló

 

Piri Balázs, a pilisvörösvári Friedrich Schiller Gimnázium diákjának ajánlója

     Rejtő Jenő 1905-ben született Reich Jenő néven, Budapesten. Fiatal kora óta írt és publikált, és kora, illetve Magyarország egyik legnagyszerűbb regény és bohózat-írójává vált. Legnépszerűbb kötetei a 30-as évektől egészen haláláig jelentek meg. Ilyen A megkerült cirkáló című regény is, mely egyik utolsó befejezett, megjelent könyve, amit 1943-ban, halála után adtak ki először.

Történetünk alapja egy vállalkozó szellemű turista-csoport, akik kaland-vágyból egy szigetre utaznak, hogy ott amolyan Robinson módjára éljenek. A terv azonban balul sül el, amikor a kalandorokat szállító André de Remieux, az összes utasával és a védelmükre szerződtetett Radzeer cirkálóval együtt nyomtalanul eltűnik.

Fél évvel később Fülig Jimmy a kikötőben keres magának hajót és legénységet, hogy barátait, akik a cirkálón szolgáltak, és a turistákat felkutassa. Legénységet talál, sőt hajót is, méghozzá egy női kapitánnyal, így az expedíció elindul. Nem sejtik azonban, hogy útjuk korántsem lesz sima, és hogy tartogat nekik az út jó pár pofont, szó szerint, és átvitt értelemben is. Hőseink ráakadnak a megfeneklett turista gőzösre, és a hasonlóan pórul járt cirkálóra, azonban az emberek sehol. Hamarosan fény derül egy-két titokra, és már valami csibészség is körvonalazódik, melyben Fülig Jimmy és a teljes Radzeer legénység nyakig benne van, és amely hozzájárult a rejtélyes eltűnéshez.

Természetesen Piszkos Fred, a jó öreg kapitány sem maradhat ki a történetből. Csakhamar föltűnik ő is, és természetesen, ahogy azt tőle megszokhattuk, már megint kavar valamit, amiről senki nem tudja, hogy mi, de valami nagy disznóság, melynek végén ő jól jár.

Számomra ez az egyik abszolút kedvenc Rejtő-könyv, bár tényleg számos remek alkotás született a neves író tollából. Rettentően izgalmas a történet, végig ott lóg a levegőbe ezernyi kérdés, és soha nem lesz olyan egyszerű a válasz, mint ahogyan azt elképzelnénk.

A Rejtő-féle könyvek úgy általában – az első benyomások ellenére – magasröptű alkotások, mindig valamilyen mélyebb mondanivalóval, de sokszor a történet megértéséhez is szükséges bizonyos kor, élettapasztalat és világismeret. Éppen ezért tízen-pár éves kortól javasolnám az olvasását, és lehetőleg többször, hiszen sűrűsége miatt, könnyen átsiklik az ember egyes információk felett. Személyes tapasztalatból mondom: nekem a harmadik alkalommal is tudott, ha nem is újat mondani, de új összefüggéseket megmutatni. Ezek azok az örökzöld kalandregények, melyeket újra és újra elő lehet venni, sosem csalódva, hisz mindig kellemes olvasmány marad.