Forray Letícia, a
százhalombattai Arany János Gimnázium diákjának könyvajánlója
Fedőneve: „DIE KATZE”
Gondolkoztál már azon, vajon milyen lenne a
világvége? Vajon elárasztaná a Földet a víz, vagy földrengések döntenék le a
toronyházakat? Esetleg szuperviharok tombolnának, melyek bevilágítanák az
éjszaka sötétjét? Vagy talán egy újabb atombomba lenne az, amely végleg eltörli
az emberiséget? Sokféle módon lehet ezt elképzelni, de biztosan lenne olyan,
aki valami más okot nevezne meg kipusztulásunk indokaként…
Neked mi lenne az első gondolatod, ha kapnál a
kezedbe egy kártyát, amin végtelen mennyiségű pénz van, de azt is elmondanák
neked, hogy huszonhét nap múlva vége a világnak? Nem lesz több wifi, bolt,
márkás ruhák, még pénz sem, csak néhány százezer ember, akik túlélik a
katasztrófát. Ezeket az embereket úgy választották ki, hogy a foglalkozásuk
segítségével gyorsabban újjáépítsék a társadalmat. Szinte már kőkorszaki
körülményekre kellene számítanod. A társadalom többi tagja nem is tudna a
világvégéről, sem a kártyáról. Nem lenne lehetőségük felkészülni, mert a
kormányok próbálnák elkerülni a káoszt. De valakik még így is tudomást
szereznének róla. És melyik tulajdonsága az embereknek az, amely ilyenkor
mindig előjön? A kapzsiság.
Az utolsó huszonhét egy trilógia első része, amely
felveti azt a nagyon elgondolkodtató kérdést, hogy mivel járna egy világvége,
és mit lehetne vajon tenni, ha tudod, mikor következik be. A könyv szereplői
mind más társadalmi rétegbe tartoznak, így tökéletesen megmutatja, hogyan
reagálnak a katasztrófa hírére a különböző anyagi helyzetben lévő személyek, és
ki hogyan próbál tenni valamit az emberiség, a családja, illetve önmaga
védelmében. És - mint az előbb felvázoltam -, hogyan jelenik meg a kapzsiság
ebben a helyzetben. Mit tennének meg ezek az emberek, hogy ők is túléljék a
világvégét? Vajon milyen messzire lennének képesek elmenni azért, hogy nekik is
jusson a végtelen pénzből? Sokaknak még mások élete árán is megéri.
A könyvben szerepel az a gondolat is, hogy az ember
okozhatja a saját kihalását. Mert van, akinek semmi nem szent, ha el akar érni
valamit. Viszont ami a legfontosabb: mi történik akkor, ha egy társadalom
elveszíti az addig természetesnek érzett javait egy szempillantás alatt?
Hirtelen egy almát sem tudsz megvenni a boltban, mert nem működik a pénztárgép.
Nem kapcsol be a tévé, így hogyan nézel focimeccset? A végén már szinte semmit
nem tudsz csinálni, mert túlságosan függtél olyan dolgoktól, amelyek elsőre
természetesnek tűnnek, de ha eltűnnek akár csak egy pillanatra is, már a feje
tetejére áll a világ. És ha ezt nézzük, nem is kell huszonhét nap ahhoz, hogy
bekövetkezzen a világvége. Van, ahol elég csak elvágni a netkábelt…
Megjegyzések
Megjegyzés küldése