Ugrás a fő tartalomra

Alexander B. Hackman: Az utolsó huszonhét

 

Forray Letícia, a százhalombattai Arany János Gimnázium diákjának könyvajánlója


Fedőneve: „DIE KATZE”

Gondolkoztál már azon, vajon milyen lenne a világvége? Vajon elárasztaná a Földet a víz, vagy földrengések döntenék le a toronyházakat? Esetleg szuperviharok tombolnának, melyek bevilágítanák az éjszaka sötétjét? Vagy talán egy újabb atombomba lenne az, amely végleg eltörli az emberiséget? Sokféle módon lehet ezt elképzelni, de biztosan lenne olyan, aki valami más okot nevezne meg kipusztulásunk indokaként…

Neked mi lenne az első gondolatod, ha kapnál a kezedbe egy kártyát, amin végtelen mennyiségű pénz van, de azt is elmondanák neked, hogy huszonhét nap múlva vége a világnak? Nem lesz több wifi, bolt, márkás ruhák, még pénz sem, csak néhány százezer ember, akik túlélik a katasztrófát. Ezeket az embereket úgy választották ki, hogy a foglalkozásuk segítségével gyorsabban újjáépítsék a társadalmat. Szinte már kőkorszaki körülményekre kellene számítanod. A társadalom többi tagja nem is tudna a világvégéről, sem a kártyáról. Nem lenne lehetőségük felkészülni, mert a kormányok próbálnák elkerülni a káoszt. De valakik még így is tudomást szereznének róla. És melyik tulajdonsága az embereknek az, amely ilyenkor mindig előjön? A kapzsiság.

Az utolsó huszonhét egy trilógia első része, amely felveti azt a nagyon elgondolkodtató kérdést, hogy mivel járna egy világvége, és mit lehetne vajon tenni, ha tudod, mikor következik be. A könyv szereplői mind más társadalmi rétegbe tartoznak, így tökéletesen megmutatja, hogyan reagálnak a katasztrófa hírére a különböző anyagi helyzetben lévő személyek, és ki hogyan próbál tenni valamit az emberiség, a családja, illetve önmaga védelmében. És - mint az előbb felvázoltam -, hogyan jelenik meg a kapzsiság ebben a helyzetben. Mit tennének meg ezek az emberek, hogy ők is túléljék a világvégét? Vajon milyen messzire lennének képesek elmenni azért, hogy nekik is jusson a végtelen pénzből? Sokaknak még mások élete árán is megéri.

A könyvben szerepel az a gondolat is, hogy az ember okozhatja a saját kihalását. Mert van, akinek semmi nem szent, ha el akar érni valamit. Viszont ami a legfontosabb: mi történik akkor, ha egy társadalom elveszíti az addig természetesnek érzett javait egy szempillantás alatt? Hirtelen egy almát sem tudsz megvenni a boltban, mert nem működik a pénztárgép. Nem kapcsol be a tévé, így hogyan nézel focimeccset? A végén már szinte semmit nem tudsz csinálni, mert túlságosan függtél olyan dolgoktól, amelyek elsőre természetesnek tűnnek, de ha eltűnnek akár csak egy pillanatra is, már a feje tetejére áll a világ. És ha ezt nézzük, nem is kell huszonhét nap ahhoz, hogy bekövetkezzen a világvége. Van, ahol elég csak elvágni a netkábelt…

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Karl May: Winnetou - Old Shatterhand

  Piri Balázs, Friedrich Schiller Gimnázium, Pilisvörösvár   Ebben a rövidke könyvajánlóban, kedvenc könyvsorozatom, a Winnetou egyik részével, az Old Shatterhand alcímet viselő regénnyel fogok foglalkozni. A Winnetou könyvek írjója nem más, mint Karl (Friedrich) May (élt: 1842-1912), egy német származású író, a legnagyszerűbb nem angolszász „vadnyugati” szerző. Történetünk főszereplője egy fiatal, húszas évei elején járó fiatalember, aki Szászországból Észak-Amerikába vándorol szerencsét próbálni, és megélhetést keresni. Első munkájaként házitanító lesz, megismerkedik az öreg Harry-vel, akinél kiderül, gyakorlatlansága ellenére remekül lő, és lovaglásban is helytáll. Remek képességeinek és némi szakismeretének hála, munkát kap egy vasútépítő társaságnál, ahol geodéta lesz. Megismerkedik első „mentorával” az öreg Sam Hawkins-sal, akitől megkapja a fantasztikus fizikai erejéhez méltó Old Shatterhand nevet, melyet később az egész vadnyugat ismer majd. Egy katasztrofális ta...

HORECZKI ZSÓFIA #könyvfotók

HORECZKI ZSÓFIA, a budapesti Sztehlo Gábor Evangélikus Gimnázium diákjának könyvfotói