Kurt Vonnegut: A Titán szirénjei (1959)

 

Tóth Benedek, SZISZKI

Két éve, amikor alig voltam tizennégy éves, és befejeztem a Harry Potter sagat, nem tudtam mihez kezdjek magammal, mi legyen a következő olvasmányom. Azt gondoltam, hogy semmilyen sztori nem fog úgy lebilincselni, mint ez. Aztán apám kezembe adott egy könyvet. Nézegettem, hogy ez meg mi akar lenni? Hogyan ér fel a J. K. Rowling alkotta regényfolyamhoz ez a vékony kis könyvecske? Aztán belelapoztam.

 Kurt Vonnegut második, 1959-ben megjelent könyve a groteszk humor egyik alappillére. Első blikkre sci-finek tűnik, de mégsem az, bár a környezet, ahol a cselekmény nagyrészt játszódik, meg a technikai fejlettség nyilván a tudományos fantasztikum irányába mutat. Vonnegut olyan nyelvezetet használ a regényben, melynek alapján később a fekete humor nagymestereként emlegették.

 A társadalomkritikus irányzat, melyet képvisel írásaiban, már ebben a második regényében megmutatkozik, melyben kifigurázza a gazdagságot, pellengérre állítja a vallást, megkérdőjelezi az egész földi lét értelmét, amellett, hogy szórakoztató stílusban fogalmaz, rendkívül mély értelmű gondolatokat is felvet, olyanokat például, hogy az ember önnön fontosságába vetett hite nem nélkülöz-e minden alapot, vagy hogy szabad-e Istenbe vetett hitünket egymásra erőltetni? Nem ad mindenki által elfogadható választ ezekre a kérdésekre, a saját eszméit nem akarja ráerőltetni az olvasóra, csak elgondolkodtat.

 Figyelem, alább a könyv rövid kivonata következik, a végén spoilerrel!

 Főhősünk (?), Malachi Constantnak neveztetett el apja, Noel Constant által. Apja ezen kívül mindössze egy dolgot tett meg egyetlen leszármazottjának érdekében, de Malachi azt is csak apja halála után tudta meg. Apja ugyanis szokatlan levelet írt sarjának, melyet csak halála után kézbesítettek neki.

A levélből megtudhatta az örökös, hogy apja hatalmas vagyonnal rendelkezett, tőzsdei befektetései révén. Ezeket a befektetéseket pedig egy zseniális szisztéma szerint eszközölte. Az apa vagyonának alapja a Szent Biblia volt. A befektetési szisztéma birtokában Malachi hamarosan még gazdagabb is lett, mint az apja, léha, kicsapongó életmódja miatt - vagy nem amiatt? - neki nem az a sors volt megírva, mint apjának. 

 Malachi Constanttól nem messze, egy gazdag kalandor, Sir Winston Niles Rumfoord, űrutazásra indult egyszemélyes űrhajójával. Az utazás sajnálatos balesettel végződött, melynek során az említett Sir Winston krono-szinklasztikusan volt kénytelen infundibulálódni, melynek értelmét itt most nem fejtem ki. Lényeg az, hogy szegény ember szétszóródott a világegyetemben. És bár szétszóródott, a két szereplő sorsa ezután egyre szorosabban kötődött egymáshoz. Vagyis Sir Winston nagy tettek végrehajtását várta el Malachitól.

A Tralfamador bolygót gépek lakják. Hihetetlenül fejlett technológiájuk eredete a homályba vész, jóformán halhatatlanok, és nagyon unatkoznak, ezért egy szép napon elhatározzák, hogy útnak indítják egyik polgártársukat - Salónak hívták a lényt -, hogy egy fontos üzenetet vigyen a Galaxis másik végébe. A hajó azonban meghibásodik valahol a Naprendszerben, pontosabban a Szaturnusz legnagyobb holdján. Salo üzen népének, akik hamarosan - néhány százezer év múlva - válaszolnak is, biztosítva Salot, hogy az alkatrész úton van felé. Közben a Föld nevű bolygón létrejön egy civilizáció. A civilizáció hatalmas építkezésekbe kezd látszólag értelmetlenül, bár közös az építkezésekben, hogy a Titánról Salo távcsövével valamennyi építmény jól látható, sőt értelmezhető is. A piramisok ugyanis üzenetek számára Tralfamadorról. A Kínai Nagy Fal is üzenet. Valamennyi azért épült a Földön, hogy a kis Salot megnyugtassa a népe.

Malachi eközben tönkremegy, és belép Sir Winston marsi hadseregébe, hogy három gyönyörű nő - akiket fényképen mutatnak neki - társaságában élvezze tovább az életet. Miközben az űrhajó a Mars felé tart, Malachi gyermeket nemz Sir Winston feleségének, Beatricenek. A gyermek talál egy fémdarabot a földön, ami azután a kabalája lesz, sohasem válik meg tőle. Rengeteg viszontagság után a Titánon találja magát valamennyi szereplő. Salo megkapja az alkatrészt. Folytathatná utazását, de marad. Malachi és Beatrice lassan egymásba szeretnek a Titánon. Később Malachi hazatér meghalni a Földre Salo űrhajójával.

Jó zavaros kis sztori nem? A végén összeáll a kép, és megtudhatjuk, mivégre születtünk a Földre. Meg persze azt is, hogy mi volt a fontos üzenet, amit Tralfamador akart eljuttatni a galaxis másik végébe.  

A Vonnegut iránti rajongást ezzel a könyvvel kell kezdeni. Ha rákattan az ember, valamennyi könyvét el fogja olvasni, én azóta is ezt teszem, van neki jó néhány a saját, megismételhetetlen stílusában. Douglas Adams például megpróbálta megismételni ezt a stílust a Galaxis útikalauz stopposoknak című művében, de az már egy másik könyvajánló lesz…