Hunter S. Thompson: Félelem és Reszketés Las Vegasban

Szilassy Marcell, a BGSZC Hunfalvy János Két Tanítási Nyelvű Közgazdasági Technikum diákjának könyvajánlója

... Őrült utazás az Amerikai Álom fellegvárában

Hunter S. Thompson könyve, a Félelem és Reszketés Las Vegasban (1972) egy kábítószerrel átitatott hosszúhétvégén keresztül mutatja be a kifáradt hippi korszak végét és az Amerikai Álom megkérdőjelezhetőségét.

A regény háttértörténete és keletkezése pontosan annyira taszító és kaotikus, mint maga a mű. Hunter S. Thompson Los Angelesből tudósított Rueben Salazar újságíró és emberjogi aktivista meggyilkolásáról és az azt követő etnikai villongásokról. A lobbanékony helyzet miatt Thompson Las Vegasba utazott, hogy nyugodtabb körülmények között interjút készítsen Oscar Zeta Acostával, a Los Angeles-i chicano közösség ügyvéd-aktivistájával.

Hunter S. Thompson önmagáról és Acostáról mintázta a két főszereplőt: Raoul Duke-ot, a zsurnalisztika doktorát, illetve ügyvédjét dr. Gonzót. A regény során egyszerű problémákat oldanak meg, teljesen paranoid és túlkomplikált módon.

A könyv két részből áll. Az első egység a Mint 400 motorverseny köré épül, a másodiknak pedig a „Kerületi Ügyészek Országos Konferenciája a Narkománokról és Veszélyes Gyógyszerekről” előadássorozat a központi szervezőelve. A fejezeteket csak laza kapcsolódások kötik össze, a cselekményt leginkább a kiszámíthatatlan pszichedelikus sodródás tartja egyben.

Ám a könyv nem csak a felületes, több napon átívelő, mértéktelen kábszerezésről szól. A sorok között kíméletlen társadalomkritika húzódik. Hunter S. Thompson maga is „gyakorló hippi” és szenvedélyes drogfogyasztó volt. A könyv a hippi ellenkultúra hanyatlásának kezdetén íródott, ami erősen érződik a könyv hasábjain. Thompson korból és társadalomból való kiábrándultsága reménytelenségbe csap át, ami még nyomasztóbbá teszi az egyébként is nyugtalanító történetet. Az író teljesen szembe pozícionálja magát – az éppen regnáló – Richard Nixonnal, ami egy erős anti-establishment életérzést ad.

A Félelem és Reszketés Las Vegasban alapvetően a kilátástalanság 3 stációját jeleníti meg:

 

1.      A konstans süllyedés, araszolás a kábítószerek spiráljában, ami egy soha véget nem érő rémálomnak, látomásnak hat, ez eleinte csak viszolyogtató, de végül már zavaró.

 

2.      A Las Vegasból való kiszabadulás. Lehetetlen. Az egész művön végighúzódik egyfajta hazavágyódás (legyen ez az igazi otthon vagy a hippi-éra hőskora).

 

3.      Az Amerikai Álom meghekkelése. Mi az Amerikai Álom? Van-e egyáltalán Amerikai Álom? Ha nincs, ki pusztította el? Az ellenkultúra mozgalma? A végletekig megosztott és polarizálódott társadalom? Nixon? A felvetett kérdések sora és mélysége adja az igazi kilátástalanságot és kiábrándultságot, nem feltétlenül csak a társadalomból, de talán az egész emberiségből.

Illusztrációk: Az eredeti - 1971-es - kiadás borítója,
valamint az illusztrátor Ralph Steadman egy másik grafikája.