A kötelező olvasmányokról

Molnár Marcell, a Babits Mihály Gimnázium (Újpest) diákjának írása a kötelező olvasmányokról

A kötelező olvasmányok egyik szerepének annak kellene lennie, hogy a gyerekek megszeressék az olvasást, mivel ezek az első olyan lényegi könyvek, amelyeket már egyedül kell elolvasni és megérteni.

Alsóban a jó kötelező olvasmányokkal lehet megszerettetni az olvasást, és akkor később is szívesebben olvasnak.  Már léteznek az olvasni tanuló gyerekeknek tudásszint szerinti könyvek, például a „Most én olvasok!” vagy az „Olvass velem!” sorozat, így a kezdő olvasók sem ijednek meg a hosszabb szavaktól, a bonyolult mondatoktól, vagy a teleírt oldalaktól. Ezeket a sorozatokat pedagógusok segítségével állították össze. A nagyobb gyerekeknek például Berg Judit könyvei is érdekesek lehetnek. Ezek jó kötelező olvasmányok lennének. A klasszikus műveket pedig együtt dolgozhatnák fel a diákok.

A kezdeti lendületet sajnos a felső tagozatban és a középiskolákban könnyebb elveszíteni. Általános probléma, hogy a fiatalok ebben a korszakukban inkább a modern kommunikációs felületeken, azok nyelvezetével és dinamikájával kommunikálnak. Ez a gyors, intenzív kommunikáció-váltásokat jelenti. A diákok szókincse leegyszerűsödik, a fő cél a gyors és hatékony információmegosztás. Ezért tipikusan gyakori a rövidítések használata.

Ennek az impulzív, célirányos kommunikációs környezetnek teljes ellentétét mutatja a kötelező olvasmányokra fordítandó időigény és „erőbefektetés”.

A kötelező olvasmányok kapcsán talán az a legnagyobb probléma, hogy évtizedek óta nem nagyon változtak. Annyiban talán ez indokolt, hogy a kötelező olvasmányok nagy része a magyar és világirodalom klasszikus művei, illik őket ismerni. Ezek a könyvek néha a nehéz nyelvezet, a túl komoly téma miatt a fiataloknak nem szórakoztatóak. A kötelező olvasmányok témái (pl. történelem, szerelem) sem felelnek meg mindenkinek, hiszen nem egyforma a diákok ízlése. Szerintem nehéz olyan szerelmes könyvet találni, ami a fiúkat érdekli, viszont az Egri csillagok a lányoknak is megfelelő, hiszen van benne szerelmi szál, tehát nem lehetetlen. Sokszor probléma, hogy a téma nem az adott korosztálynak való (pl. A kőszívű ember fiai), vagy még a könyv témájának történelmi hátterét nem ismerik, mert nem tanulták. Ez az iskolai feldolgozást is megnehezítheti. Vannak olyan könyvek, amelyek témája mindig aktuális (pl. Rómeó és Júlia). A Pál utcai fiúk története is mozgalmas, megfelel a mai kornak.

Véleményem szerint úgy lehetne megoldani ezt a problémát, ha a klasszikus műveket nem teljes részletességgel kellene megtanulni, részeket kellene elolvasni, és ezek alapján feldolgozni. Mi így vettük Homérosztól az Iliászt és az Odüsszeiát. Ez minden iskolában ugyanaz lenne. Emellett lennének szabadon választott könyvek, amikből választani kellene akár négyet-ötöt. Így a „kötelező” szó nem váltana ki negatív érzést, és a jelentős irodalmi műveket mindenki ismerné. A választható könyvek akár igazodhatnának az adott iskola szakirányához (pl. művészeti témájú könyvek egy művészeti iskolában). Egy másik opció lehetne az, hogy a kortárs írókat is bevonnák a kötelező olvasmányok összeállításába. Én szívesebben olvasnám valamelyik kortás író művét, mert sokkal hétköznapibban fogalmaznak, és könnyebben megértem a kortárs műveket.

Ha a tanárok figyelembe vennék a fentieket, akkor szerintem mindenki szívesebben olvasná el a kötelező olvasmányokat. A kötelező olvasmányok listájának összeállításakor meg kellene fontolni a modernizálást!