Victoria Aveyard: Vörös királynő

Csipkay Kriszti, Budai II. Rákóczi Ferenc Gimnázium

Victoria Aveyard amerikai írónő Vörös Királynő című könyvét választottam bemutatásra. Számomra egyáltalán nem újdonság a regény, az évek alatt többször is olvastam, de minden egyes alkalommal ugyanúgy magával ragadott és szinte le sem tudtam tenni a kezemből. Még 5 évvel ezelőtt egy barátnőm ajánlotta, és bele is olvastam az övébe, ami angol nyelven volt. Már ekkor tudtam, hogy ezt nekem is muszáj lesz végig olvasnom. Biztosan állíthatom, hogy nem bántam meg ezt a döntést. Azért is esett erre a könyvre – vagyis könyvsorozatra – a választásom, mivel tudtommal ez egy nem igen ismert könyv, viszont teljes mértékben megérdemli az elismerést és a nagyobb hírnevet. Ha bárkinek csak egy kicsit is megragadja a figyelmét az ajánló, ne féljen kézbe venni a könyvet, szavamat adom rá, hogy nem fog neki csalódást okozni.

A történet egy kitalált, antiutópikus világban játszódik. Az események egy ismeretlen kontinensen játszódnak, ami – mint manapság is – országokra van felosztva.A mi fő helyszínünk Norta.Ebben a jövőben az embereket a vérük színe osztja két jelentős csoportra: vannak a vörösök és az ezüstök. A vörös vérűek olyanok, akár csak te, vagy én, átlagos, mindennapi emberek, piros színű vérrel a szervezetükben. Velük ellentétben az ezüstök sokkal természetfelettibbek és veszélyesebbek. Vérük ezüst, bőrük sápadt, csaknem halottnak nézné őket az ember, mikor alszanak. Akik ilyen színű vérrel rendelkeznek, mindenféle különleges képességgel bírnak. Ezek a szupernaturális képességek kategóriákra vannak osztva. Például vannak a nimfák, akik a vizet tudják mozgatni, megfagyasztani, kiolvasztani. Vannak a magnetronok, akik a fémeket tudják formázni bármi nehézség nélkül. A telkiknek is hasonlóan érdekes a képességük, ők bármilyen tárgyat fel tudnak reptetni az elméjük segítségével. Szinte mindenhez kapcsolódóan találhatunk egy ezüstvérű képességet, a lista itt közel sem ért véget. Az egyik legfontosabb képessége a tűzgyújtóknak van. Hogy miért is? Nem, nem azért, mert életveszélyes lángokat tudnak manipulálni, amik élet és halál között dönthetnek. Sokkal egyszerűbb ennél a megoldás. A királyi család generációk óta ezt a képességet hordozza a vérében. Ezekből fakadóan nem nehéz kitalálni, hogy mégis melyik társadalmi csoportot milyen színű emberek alkotnak. Az ezüstök a nemesek, akik az előkelő házakat alkotják.A vörösök az elnyomott szegények, akik nyomorban, éhségben és alávetettségben élik mindennapjaikat, sokszor azon gondolkozva, hogy megélik-e vajon a másnapot. Szörnyű szabályoknak kell megfelelniük, csak azért, mert nem szürkén csillogó folyadék csörgedezik az ereikben. Kísértetiesen hasonlít ez a felállás a ma is létező rasszizmusra, egy olyan dolog miatt vannak elítélve az emberek, amiről egy fikarcnyit sem tehetnek. Ez ebben a világban sem igazságosés sok vörösnek már hihetetlenül elege van a folytonos inferioritásból. Valamit tenni akarnak, de sokuk tanácstalan és kétségbe esett, úgy érzi sosem érhet fel az ezüstök fizikai képességeihez. Itt jön képbe az, aki mindent megváltoztat, és pont az ilyen embereknek szolgáltatja az utolsó reményt.

Főhősünk – akit nemmellesleg Mare Barrownak hívnak – is a vörös nyomornegyedekből származik, névlegesen egy folyóparti, Dúc nevezetű falucskából. Mare 17 éves, képzett zsebtolvaj. Persze csak önképzett. Megélhetését mások zsebében találja – és haza is viszi. Négy testvére van, egy testileg rokkant édesapja és egy lelkileg összetört édesanyja. Legjobb barátja – akinek majd szerepe lesz a szerelmi szálban is –itt él, Kilornnak hívják. Három lyuk van a fülében, akár csak Gisának, a kishúgának – a három bátyjukat, Breet, Tramyt és Shadet jelképezik a gyöngyfülbevalók. Akkor kapták tőlük, amikor besorozták őket. Minden munkanélküli fiatal, aki betölti a 18. életévét köteles csatlakozni a hadsereghez, hogy életét kockáztatva harcoljon egy olyan országért, ami semmibe veszi és tárgyként kezeli. A tóvidékiek ellen folytatott háborúban szükség vanminél több katonára, ezért tették ezt kötelezővé. Lassan Kilorn, utána pedig Mare a soros, Gisanak szerencsére van munkája. Ezt kihasználva próbál Mare megoldást keresni a helyzetre, hiszen egyikük sem szeretné életük hátralévő részét egy lövészárokban tölteni.

Sok minden történik ezután, amit jobb, ha nem árulok el, mindenki úgyis meglátja, ha elolvassa a könyvet. A meglepetések örömét – vagy szomorúságát – meghagyom inkább akkorra. Mare nem sokkal később a királyi palotában köt ki, mint szolga. Bizony, ő elkerülte a besorozást! A helyszínen az is kiderül, hogy ma van a királynőválasztás. Norta leendő királya, VII. Tiberias Calorefeleséget választ magának. Jobban mondva, a jelenlegi király és királyné, a hercegnek nem éppen van beleszólása szerelmi jövőjébe. Vele Mare már találkozott,rögtön megütötte a felismerés. Marenek egyszerű dolga van, ki kell szolgálnia azokat, akiket a legjobban gyűlöl, a nemes ezüstöket. Beszélnie sem kell, csak ide-oda szaladgálnia tálcákkal, a tálcákon poharakkal, azokban drágábbnál drágább italokkal. Tényleg nem bonyolult, bár azzal nem számolt, hogy a királynő választás miről is szól igazán. A leendő uralkodónőt képessége ritkaságán és erején alapján választják, hogy a jövendőbeli párnak a lehető legerősebb utódja születhessen. Természetesen a politika is szerepet kap, az sem teljesen mindegy, hogy melyik előkelő család tagja az ifjú jelölt. Mare épp felszolgál az egyik családnak, amikor egy magnetron lány bemutatója következik. Amint már mondtam, a magnetronok a fémek felett bírnak és tudják formázni őket. Ugyan a nézők páholyait egy erőtér védi, hogy a baleseteket elkerüljék, a lány elragadtatja magát, és mindenképpen be akar mutatni mindent, amit csak tud. Elkezdi mozgatni a páholyokat, ezzel felfordulást keltve, a tányérok és a poharak csak úgy borulnak össze-vissza, ugyanígy az emberek is. Valaki egyszer csak nekiütközik Marenek, aki azonnal a mélybe zuhan. Csendes pánikba burkolódzva várja a szúrós, égető, csípős halált, ahogy az elektromossággal ellátott pajzs felé zuhan. Azonban mindenki nagy meglepetésére nem veszti életét. Az elektromosság, akár egy hullám, átmegy rajta, és nagy villanással távozik a kezén keresztül. Ez még az ezüstöknél is természetfelettibb, hiszen a vére ugyanúgy vörös, mint eddig. Ezután a királyi család befogadja, és elkezdődik az izgalmakkal teli út a szabadság felé, ami semmiképpen sem egyszerű. Sok érdekes személlyel találkozik, akikben nem mindig olyan bölcs ötlet bízni rögtön az elején. Ettől függetlenül sosincs egyedül, még akkor sem, ha úgy érzi nincs kiút. 

A történet tényleg nagyon izgalmakkal teli és eseménydús. Nagy hangsúlyt fektet a szabadságra, és az elnyomás alól való kitörésre. Egy ilyen világban nagy megerőltetést igényel az, hogy mindenki egyenlő legyen, legalább elviekben. Illetve ott van még maga a fizikai hátrány – ami többé már nem jelent akkora akadályt, hiszen ott van Mare és a halálos villámja. Ő az, aki megadta a népnek azt a löketet, ami kellett az előre nyomuláshoz. Akaratlanul is, de ő csinál a csepergő lázongásokból hatalmas óriáshullámot, amit már csak ezüst vérű „testvéreik” nyakába kell zúdítani. Ugyan a királyi család – főleg a királynő – próbálja teljesen normálisnak feltűntetni, közel sem átlagos helyzetbe csöppent bele Mare.

A személyisége is nagyon érdekes véleményem szerint. Vezető típus, de mégsem vágyik arra, hogy állandóan ő legyen a középpontban.Ugyanakkor tudja, hogy kulcsfontosságú szerepet kell játszania a kormány ellen való ellenállásban.Ennek ellenére sokszor hirtelen haragú és indulatos tud lenni. Ezt valószínűleg a környezete is befolyásolta, miközben felnőtt. Az ezüstök között még a palota falain kívül is kilóg a sorból, nem túl nőies, mindent bevállalés nem fél bemocskolni magát. Ez többféleképpen is értendő. Az egyik legbátrabb és legmerészebb szereplő a történetben, mindemellett attól sem fél, ha a szabad ég alatt kell tölteni az éjszakát. Az írónő nagyon jól és részletesen mutatja be a lány érzelmeit és gondolatait a történések során. Tökéletesen a helyébe tudtam képzelni magam. Ha ő kételkedett én kételkedtem, ha ő menekült valahonnan halálrarémülve, lélekben én úgy futottam utána a lábamat kapkodva. Az örömteli pillanatokban is úgy fejezte ki magát, hogy átélhessem érzéseit.Közben bele is keveredik egy szerelmi négyszögbe – igen, ez még a szerelmi háromszögnél is bonyolultabb – ami csak tovább komplikálja a helyzetet. Bár ez a kapcsolati sokszög is változik a regény során, kiszámíthatatlanul váltanak oldalt és nézeteket az egyes szereplők. 

Egyikük Cal, teljes nevénVII. TiberiasCalore, aki már megemlítésre került az imént. Bizony, ő az ország trónörököse, aki – néha meglepően – közeli kapcsolatban áll Mare-rel. Ő is egy kiemelkedő személyiség. Rejtélyes, de közben mégis könnyen kiismerhető, legalábbis csak ezt hiszik legtöbben. Mindennél komolyabban veszi az uralkodás kérdését, miután lassan rá kerül a sor, hogy irányítson egy országot. Édesapjával, a királlyal jár mindenféle tárgyalásokra, aktívan részt vesz ilyesfajta beszélgetésekben. Annak érdekében, hogy a lehető legjobban megismerje a népet, álruhát húzva járja esténként a vörös falvakat és beszélget különösebbnél különösebb emberekkel. Így találkozott össze Mare-rel is először, pontosabban a lány megpróbálta kirabolni. Véleményem szerint ez egy okos dolog Cal részéről, hiszen ő közel az első olyan királyi származású ezüst, aki igazán tudni akarja a szegénység mértékét az ország egész területén. Nem hagyja figyelmen kívül a nép másik végét, attól, mert ő rendelkezik a legfőbb hatalommal. Becsületesen és kötelességtudóan készül a jövőjére, bár azzal nem számol, hogy esetleg máshogy sülnek el a dolgok, mint ahogyan azt ő előre már eltervezte. Míg Mare-nél sokkal kevésbé, Cal-nál annál inkább figyelhető meg az önkontroll. Elképesztő magabiztossággal fegyelmezi önmagát adott szituációkban, szinte soha nem veszti el a józan eszét. Ez a képessége mellé is jól párosul. Szerintem senki nem örülne, ha egy eszeveszett tűzgyújtó venné a kezébe egy ország kormányzását. Viszont Cal mértékletesen tudja kezelni a lángokat, bármennyire is sok erő lakozik benne. Ahogy címéhez illik, nagyon tanult ember. Ő maga épít bizonyos járműveket, gépezeteket. Ez is fontos tényező a történet során, sokszor ez a páratlan tudás húzza ki őket a bajból. 

Összességében, ez az egyik olyan könyv a sok közül, amire mindig örömmel gondolok majd. Sok maradandó élményt nyújtott. Nagyon szerettem nyaralásokon a sorozat könyveit elővenni és csak beléjük mélyedni. Nagyon ajánlom mindenkinek, aki szereti végig izgulni az eseményeket és azon gondolkozni, hogy mi lesz a következő lépés. Egy idő után már fel sem fog tűnni, hogy a mi világunkhoz képest nem is normális, ha valakinek ezüst a vére.