Ugrás a fő tartalomra

Julie Orringer : Láthatatlan híd (Amit lerombol a történelem, fölépíti a szerelem)

Benedik Balázs, a százhalombattai Arany János Gimnázium diákjának könyvajánlója


Julie Orringer (1973) magyar származású amerikai író. Első kötetét, a magyarul Légzőgyakorlat fuldoklóknak címmel olvasható novellásgyűjteményt 2003-ban adták ki. A nemzetközi sikert a Láthatatlan híd című regény hozta meg számára, amelyben holokausztot túlélő magyar nagyszüleinek állít emléket. 

A regény 1937 szeptemberétől meséli el a zsidó származású Lévi fivérek, Tibor, András és öccsük, Mátyás történetét, akik egy kis faluban, Konyáron nőttek fel. A két idősebb fiú külföldön szeretett volna továbbtanulni, ezért előbb Budapestre költöztek, majd Tibor olaszországi egyetemen orvosnak készült, míg András egy párizsi egyetemen építészetet tanul. A mű első részében András franciaországi életét mutatja be, ahol rátalál a szerelem is, a 9 évvel idősebb, titokzatos Clara Morgenstern személyében. A francia főváros pezsgő életét ismerhetjük meg, az egyetemisták gondtalan, bohém életét. A regénynek ez a része romantikus, gondtalan, könnyű, segítőkész emberekkel teli, többnyire vidám történeteket tartalmaz, azonban néha feltűnik egy-egy baljós jel vagy tett. Magyarországon korlátozásokat vezetnek be, nem engedik, hogy a zsidó szervezetek pénzt küldjenek a külföldön tanuló zsidó diákoknak; Lemarque, az egyetemi társuk mocskos zsidóknak nevezi Andrást és barátait; egy zsidó fiú lelövi a nagykövetet.

A külföldi gondtalan élet és a tanulmányok végét jelenti a zsidó fiatalok számára az az eljárás, mi szerint nem hosszabbítják meg a vízumukat, haza kell térniük Magyarországra, ahol várja őket a behívó a kötelező munkaszolgálatra. A regény további részében nyoma sincs a boldogságnak, az érvényesülésnek, az álmok megvalósításának, csak a kiszolgáltatottság, fájdalom, igazságtalanság marad. Andrással hazatér Clara is, kiderül titokzatos múltja, miért menekült, ki is ő valójában? András és Tibor családot alapít, de nem élvezhetik az apaságot, a családi békét: Turka, Szentendre és Kárpátalja munkatáboraiba küldik őket. A munkatáborokban kegyetlen körülmények uralkodnak, éheztetik, megalázzák, semmibe veszik őket, testileg, lelkileg ronccsá válnak. Nem látnak más kiutat, csak a menekülést, ebben látják a megoldást, hogy nyugodt életük legyen, álmaikat megvalósíthassák, elismert szakemberek lehessenek. 1956 karácsonyán útnak indul Tibor, András és Mátyás egy új élet, egy szebb jövő felé.

A regény elgondolkodtató, hiába a pénz, az ész, a kapcsolatok, ha valakit megbélyegeznek a származása miatt, nem érvényesülhet. Nem szabadna megtörténnie soha, hogy egy tehetséges fiatalt egy diktatórikus rendszer egy tollvonással kiiktasson, ellehetetlenítsen.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

HORVÁTH LILIÁNA #könyvfotók

HORVÁTH LILIÁNA, a budapesti Jelky András Iparművészeti Szakgimnázium diákjának könyvfotói

Sara Shepard: A perfekcionisták

Forray Letícia, a százhalombattai Arany János Gimnázium diákjának könyvajánlója   Belegondoltál már abba, gyűlölsz-e valakit oly forrón, hogy képes lennél megölni? Vagy legalább elmerengtél azon, hogyan tennéd? Valószínűleg, még ha eszedbe jutott, sem kísérelted megtenni, inkább csak fantáziáltál. De lehetséges, hogy elég gyűlöletet érzel magadban egy gyilkosság pontos eltervezésére. És végül, mikor eljön az idő, nem teszed meg. Csak egy kicsit szórakozol, hogy megszivasd, mégis meghal az illető. Az általad tervezett módon. De a legrosszabb: nem te voltál. Sok gondolatot ébresztett bennem ez a könyv. Az alapgondolat éppen az előbb felvázolt helyzet nagyban. Adott öt lány és egy fiú, akit mindannyian forrón gyűlölnek különböző okokból. El is tervezik a megölését, persze csak poénból, és mikor odáig jutnak, hogy tervüket végrehajtsák, igazából csak meg akarják szivatni. Mégis meghal a fiú. Hogy hogyan? Senki nem tudja. Öt lány és öt különböző indok. De vajon lenne bármelyik elég ...