Agatha Christie: Tíz kicsi néger

 

Balogh Réka, Budai II. Rákóczi Ferenc Gimnázium

Agatha Christie brit írónő egyik nagysikerű krimi műve, a Tíz kicsi néger. Eredetileg Ten Little Niggers címen jelent meg 1939. november 6-án az Egyesült Királyságban, míg a mi hazánkba először 1941-ben jutott el ez a csodálatos regény. Az alkotásnak azóta rengeteg sikeres feldolgozása lett, filmeket és színpadi előadásokat is készítettek belőle, és világszerte vált a legkelendőbb rejtélyes regénnyé, ami napjainkig óriási népszerűségnek örvend.

Bár mindenki biztosan sokat hallott már Agatha Christie-ről és regényeiről, azok kivitelezéséről, nem is gondolnánk, amikor először fellapozzuk a könyvet és belekezdünk az olvasásba, hogy mennyi minden történik ebben a kis helyes regényben. Ezek az olvasmányok egyszerűen magával ragadják az embert. Belevonja az olvasókat a rejtélyek megoldásába, és gondolkodásra készteti őket, hogy a misztériumokat mindenki maga módjára tudja megoldani. Az olvasók csak falják a betűket, és ez a regény mindenki számára letehetetlenné válik már a kezdettől fogva. Ezzel én is így jártam, ezért is vált ez az alkotás a kedvenc regényemmé.

Agatha Christie angol írónő a detektívregények koronázatlan királynője, aki összesen 90 detektívregényt, valamint novellásköteteket, verseket és színdarabokat írt. Álnéven, Mary Westmacott-ként hat romantikus regényt is írt. Világszerte az ő könyvei a harmadik leggyakrabban elkelt darabok. Az krimiírónő úgy vallotta, hogy csak olyan emberekről képes írni, akiket látott, de nem ismert. Nagymamájának barátnőiről mintázta például Miss Marple-t és Mrs. Olivert is. Férje főnöke - ő volt az egyetlen ember, akit ismert is - később az egyik regényében főgonosz szerepet kapott. Egyik visszatérő főszereplője a belga származású magándetektív, Hercule Poirot. Agatha Christie a regények helyszínét sokszor személyes utazásai alapján választotta. Valóban utazott például az Orient Expresszen, járt Egyiptomban és Szíriában is. Első műve - A titokzatos stylesi eset - legelőször 1920-ban jelent meg, de az írónő már pár évvel korábban készen volt a regénnyel.

Én nyolcadik osztályos koromban találkoztam először Agatha Christie regényeivel, amikor a magyartanárom kötelező olvasmánynak adta fel az iskolában a Tíz kicsi néger című krimi művet. Mindenkinek egyedül kellett otthon fejezetenként elolvasnia a könyvet, és utána közösen elemeztük az iskolában a művet.Bevallom, ez előtt maximum egy vagy két iskolai olvasmányt olvastam el, de a Tanár Úr meggyőzött, hogy ez a könyv gyorsan olvasható és izgalmas, így én is belekezdtem. Már az első fejezet nagyon megtetszett, így két iskolai nap délutánján a teljes regényt elolvastam. A tanáromnak igaza volt, ez a könyv tényleg hihetetlenül izgalmas, egyszerűen nem lehet letenni és nagyon könnyen és gyorsan olvasható. Nekem az tetszett a legjobban, hogy nekem is gondolkoznom kellett, és ugyanúgy részt vettem a rejtély megoldásában, mint a többi szereplő. Később több Agatha Christie regényt is vásároltam magamnak, néhány filmet is megnéztem, és a Tíz kicsi négert még színdarabként is volt lehetőségem látni, amiben szintén hihetetlenül jól dolgozták fel az eredeti történetet. Csodálom az írónő kreativitását, mert ezek nem minden napi regények, és mindenkinek ajánlom ezt a történetet. Ez előtt én még nem fogtam a kezemben ennyire izgalmas könyvet, ezért vált örökre az egyik kedvenc regényemmé.

A történet elején Devonshire partjai közelében lévő híres-neves Néger-sziget felé robog egy vonat. Itt ismerhetjük meg a főbb szereplőket. Közéjük tartozik Laurence John Wargrave törvényszéki bíró, akit egy hölgy hívott meg beszélgetni a fentebb megnevezett rejtélyes szigetre. Vera Claythorne, egy harmadrangú iskola tornatanárja is a vonaton tartózkodik, aki Mrs. Lacky által felkínált állás miatt döntött úgy, hogy e szigetre utazik. Akkoriban nagyon sok pletyka ment erről a különleges helyről, és azt feltételezik, hogy egy milliomos által épített ház áll rajta, aminél jobbat képzelni sem lehet. Egy Philip Lombard nevű úr ül a tanítónővel szemben, aki szintén Devonshire partjai felé tart. Miss Emily Brent, a már 65 éves nőszemély a nemdohányzó kocsiban foglal helyet, várva az augusztusi nyaralást egy szigeten, nem mellesleg ingyen, amire egy néhány évvel azelőtt megismert személy hívta meg, akire ő sem igazán emlékszik, de az biztos, hogy akkoriban jól kijöttek egymással. Macarthur tábornokról is itt olvashatunk először, aki szintén a szerelvényen utazik és kíváncsian várja, hogy mit talál majd a szigeten. Dr. Armstrong egy doktorként dolgozó úr, aki Morrisával indult el útjára a sziget felé, mivel egy ott élő férfi meghívta őt, hogy adjon orvosi véleményt a felesége állapotáról. Ez a kiruccanás kicsit megnyugvást is kínál neki a szorgos munkával töltött munkanapok között. Anthony Marston-t az érdekli, hogy kik azok a Lacky-ék, akik elvileg felvásárolták a szigetet. Ezután Mr. Blore-t is megismerhetjük, aki Plymouthból utazik a szigetre ugyanazon a személyvonaton, amelyen a többiek is utaznak, és magában azt dünnyögi, hogy „itt van az egész társaság”… Később egy faluba érkeznek, ahonnan Mr. Davis, más néven Fred Narracott tengerjárója viszi át a nyugodt tengeren a vonattal érkezetteket az elszigetelt pici szigetre. A fényűző háznál várja őket a két alkalmazott: Mr. és Mrs. Rogers, de még ők sem találkoztak soha a rejtélyes Lacky-val, aki a szigetet birtokolja. Fred Narracott visszamegy a szárazföldre és soha többé nem is jön vissza.

A regény elején rengeteg alapinformációt ismerhetünk meg a tíz, egymásnak ismeretlen főszereplő személyről, azok múltjáról és néhány régi galibáról is. A szigetre érkező emberek közül mindenki más és más, de egy valami mégis összeköti őket. Később megtudhatjuk azt is, hogy ki és miért került a szigetre. A regény egyik legfontosabb része, az Agatha Christie által írt Tíz kicsi néger mondóka, ami a ház minden szobájában a falon található, bekeretezve. Az ebédlőhelyiségben álló asztalon 10 kicsi négerfejet ábrázoló szobrocska is megtalálható, ezek is fontos szerepet játszanak a történetben. Ebben a pazar házban mindenki saját szobával rendelkezik, amelyet be tud zárni, hogy az estéket nyugalomban tölthessék a vendégek. Mikor az első estén a vendégek helyet foglalnak a vacsorához az asztalnál, megszólal egy elrejtett gramofonból egy ismeretlen hang, és akkor indul be igazán a történet. Itt már senkinek sem jó az előérzete, nem értik, mi történik, hogy kikkel vannak körülvéve, és miért lettek a szigetre hívva egy ismeretlen által. Vajon hányan fognak a szigetről távozni?

ESETLEGES SPOILER TARTALOM!

A vendégek azért lettek a Néger-szigetre hívva, mert mindenki a jelen lévők közül elkövetett valamit a múltban, és azért a cselekményért soha nem lettek felelősségre vonva, ezért rejtve is maradtak, egészen idáig. Később rájönnek, hogy a szigetről nem tudnak soha többé elmenni, mivel az időjárás viharossá vált, és a hajós, Fred Narracott nem ment vissza egyszer sem értük. A villa tulajdonosa pedig nincs sehol. Ezek után válik a vers szerepe fontossá, mivel minden úgy történik, ahogy a mondóka leírja. Minden nap egy vendég meghal, és minden halálesetnél egy porcelán négerfigura is összetörik, de mindvégig senki sem tudja, hogy ki teszi ezt velük és hogyan. Első este, a távoli gramofonból megszólaló ismeretlen hang mindenkit egy gyilkossággal vádol meg. De vajon kivel mi fog történni, és milyen érzéseket vált ki ez az egész történet a különböző szereplőkből?

A kedvencem szereplőm egy hölgy, Vera Elizabeth Claythorne, aki a nyári szünetre vállalt el egy munkát a Néger-szigetre, mint Lacky-ék titkárnője. Nagyon örült, hogy a Néger-szigeten töltheti a nyarat, de nem gondolta, hogy a régi sérelmein kell majd törnie végig a fejét. Alapból az év alatt egy harmadrangú iskolában dolgozik tanítóként. Vera felelős egy Cyril Ogilvie Hamilton nevű kisfiú haláláért. Vera a kisfiú nevelője volt, és egy alkalommal, amikor a strandon voltak, egy kicsit nem figyelt és a kisfiú elúszott. Vera már nem érte utol. Verának emiatt már nagyon bűntudata volt. A hölgy nagyon magabiztos, érdeklődő és segítőkész, és én igazán nőies kisasszonynak képzelem el. Sajnos hisztériás lesz, terheli a lelkiismeretét a tette, erről kell beszélnie, és minden erre emlékezteti. Nem tudja, mi történik vele, és egyáltalán nem nyugodt. Emily Brent halála után egyedül marad nőként néhány férfival összezárva egy szigeten, amit szintén rosszul, egyre rémültebbé válik, többször hallucinál. Nyugtalan és borzong, egyszerűen már az őrületbe kergeti, hogy sorra halnak meg a vendégek körülötte. Vera a végén kettesben maradt Philip Lombard Úrral, akit egy revolverrel lőtt le. Azt hitte csak álmodta az egészet, de végül végez magával is. Szerintem nagyon fontos megemlíteni, hogy férfiakkal összezárva is mennyire ki tudott magáért állni és próbált egyedül biztonságba kerülni. Azt is tudjuk, hogy jó ember volt, mivel be merte vallani bűnét, és a bűntudata is rettentően erős volt, tudta, hogy az ő hibájából halt meg egy kisgyerek, csak szerette volna már elfelejteni. Ezért is lett az egyik kedvenc szereplőm, mert egy magabiztos hölgynek tekintem, és nagyon különleges személyiségnek.

SPOILER TARTALOM VÉGE

Ez a könyv az egyik legélvezhetőbb regény, amit valaha olvastam. Teljesen bele lehet mélyedni. A szereplőkkel közös rejtélymegoldás már a fiatalabbak számára is hihetetlenül élvezhetővé teszi. A mű a jelen élet kérdéseiből is sokat felvet. Nnagyon elgondolkoztató, már inkább agytekergető: vajon az emberek a bűneikért milyen büntetést kapnak? Vajon tényleg azt érdemlik? Szerepet kap a bűntudat és a régi sérelmek is, és hogy ezen érzelmek hogyan hatnak különböző személyekre. Ezt a könyvet minden krimikedvelőnek ajánlom, akár fiataloknak, akár felnőtteknek. Az Agatha Christie rajongóknak kötelező darab!