Louisa May Alcott: Kisasszonyok

 

Monori Míra, a Budai II. Rákóczi Ferenc Gimnázium diákjának könyvajánlója

Louisa May Alcott: Kisasszonyok

Nagyon szeretek olvasni és nyugodtan merem állítani, hogy minden műfajba belekóstoltam már.  Most egy olyan romantikus könyvet szeretnék ajánlani, ami úgy gondolom, hogy rohanó, elgépiesedett világunkban egy pár órára könnyed kikapcsolódást jelenthet. Ez a regény pont erre alkalmas. Egy fárasztó, nehéz nap után jó érzés egy olyan könyvet a kezünkbe venni, aminek van mondandója, de mégsem terheli meg a fáradt elménket. Könnyed stílusa, egyszerű nyelvezete nem engedi, hogy túlgondoljuk a történéseket.  Nem gyötör, nem kényszerít gondolkodásra és mégis el tudsz merülni ebben a világban. És úgy gondolom ennek a regénynek mindig volt, van és lesz aktualitása. Ez a könyv Louisa May Alcott, amerikai írónő tollából került ki 1868-ban, amelynek folytatása 1869-ben Jó feleségek címmel jelent meg. A történetet saját gyermekkori élményeiből merítette. 

Már a címe is utal arra, hogy nem most játszódik a történet, mert a kisasszonyok kifejezést ma már nem használjuk.  Régen így szólították az úri családból származó hajadon lányokat. Nagyon szerethető bájos történet, amely az emberi érzelmek széles tárházát, a hűséget, az összetartozást, az erkölcsösséget, a tisztaságot, az önzetlenséget olyan módon mutatja be, ami ma is példaértékű.  Elrepít minket egy olyan korba, ami csak a múlt egy töredéke, számunkra ismeretlen helyen és időben játszódik, de olyan érzése van az embernek, mintha ő maga is szereplője lenne az eseményeknek.

Maga a történet az angol polgárháború idején játszódik, 4 fiatal lányról szól, akik egy tábori lelkész gyermekei. Nehéz anyagi körülmények között élnek édesanyjukkal és az ő életükön keresztül mutatja be az író ennek a kornak a nehézségeit, szépségeit. Mivel fiatalok, könnyű beleképzelni magunkat bármelyikük karakterébe. Margaret a legidősebb lány csinos, szép vonásokkal rendelkezik, szereti a divatot, kissé hiú természettel van megáldva, de kedvességével, kötelességtudatával mégis húgai példaképe. Josephine, röviden csak Jo, fiús és határozott viselkedésű lány, rajong a könyvekért és élettel teli, vadóc természetével elvarázsolja Laurie-t a szomszéd fiút is. (Az írónő egyébként saját magáról mintázta Jo karakterét). Beth, aki szelíd, félénk megjelenésű, saját kis világában, a zene bűvöletében él és Amy a legkisebb, aki finom megjelenésével és modorával elkápráztatja a többieket, ő a festészetben találja meg önmagát. Természetesen ne feledkezzünk meg a gyermekek édesanyjáról, Mrs. Marchról sem, aki előkelő megjelenésével, mosolygós arcával lányai szemében a legcsodálatosabb édesanyát takarja.

Négy különböző lányt ismerhetünk meg, akiknek a jelleme szép lassan bontakozik ki előttünk a könyv lapjain. Nekem természetesen Jo karaktere tetszett a legjobban, mert abban a korban az ő fiús természete nem feltétlenül felelt meg az akkori elvárásoknak. Azt azonban le kell szögeznem, hogy nincsenek izgalmas fordulatok, nagy melodrámák a regényben. Egyszerűen csak adjuk át magunkat ennek a kornak és élvezzük annak szépségeit.